Kötelezők röviden

A dráma elején Antigoné és Iszméné beszélgetnek. Antigoné elmeséli Iszménének, hogy báregyik testvérüket Eteoklészt halála után eltemették, másikukat, Polüneikészt tilos mégcsak siratni is, ő azonban elhatározza, hogy eltemeti bátyját. Iszméné visszautalva oidipusz tragédiájára, óvainti testvérét, de Antigoné hajthatatlan. Elmennek a kar pedig elzengi Kreón (a király) énekét. Jön Kreón, kihirdeti, hogy Polüneikészt nem lehet eltemetni, sőt még őröket is rendel a holttest mellé. Egyszercsak megjelenik egy őr azzal a hírrel, hogy valaki befedte homokkal a holttestet. Kreón dühös lesz és elrendeli a tettes kézre kerítését.

Nemsokára jön is az őr Antigonéval. Mindenki meglepődik a dolgon, főként Kreón. Az őr elmondja, hogy pont akkor fogta el Antigonét, amikor a sírt rendezgette. Antigoné bevallja tettét, sőt azt is, hogy a törvény ellen vétett, de mivel ezt a törvényt nem istenek szabták, így rá ez nem hat. Kreón furcsállja, hogy Antigóné ennyire vállalja tettét és mégcsak nem is szégyelli. Egyszercsak megjelenik Iszméné sírva, és bevallja, hogy elkövette ő is azt a bűnt, mint Antigoné. A lány együtt akar halni testvérével, ám ezt Antigoné nem engedi, de végül mindkét lányt elvezetik.

Jön Haimón, Kreón fia, Antigoné vőlegénye. Először hajlik apja szavára, majd végül mégis Antigoné mellé áll, és szembeszáll apjával. Bűntetésből Kreón azt parancsolja, hogy Antigoné halljon meg azonnal Haimón előtt. Hozzák is Antigonét, aki emelt fővel indul a halálba. Azonban mielőtt még megölhetné megjelenik Teiressziasz, a vak jós, és egy jóslatot mond Kreónnak, azonban ő nem veszi ezt komolyan, és hajthatatlan abban, hogy Polüneikészt nem lehet eltemetni az idők végezetéig.Ezek után a jós Krón fiának halálát jósolja meg. kreón megijed. A karvezető azt tanácsolja neki engedje el Antigonét. Kreón elsiet.

Ekkor jön egy hírnők: Haimón öngyilkos lett. jön a királynő, Eurüdiké. A rossz hírt hallva azonnal a palotába siet. Kreón jön Haimón holttestével, siratja a fiát, ekkor érkezik a második tragédia híre. Meghalt a királyné. Kreón ekkor szembesül döntésének következményével és súlyosságával.

Kr. e. 441-ben keletkezett, a demokrácia fénykorában. A dráma maga konfliktusokra épül. Az első konfliktus már rögtön az elején, a prologoszban megjelenik. Antigoné és Iszméné vitája adja az alapkonfliktust.

A mű maga tragédia, ami a tragódia (kecskedal) szóból ered. Középpontjában értékpusztulás áll. A főhős küzd egy eszméért vagy értékért, de a sors vagy környezete miatt szükségszerűen elbukik.

A tragédia felépítése (zárójelben, hogy hány található egy tragédiában):

- Prologosz: bevezető (1)

- Parodosz: kar első éneke (1)

- Epeiszodion: párbeszédes részek (sok)

- Sztaszimon: kardal (sok)

- Kommosz: panaszdal (1)

- Exodosz: kar kivonulása (1)

Őszintén megmondom nekem az Oidipusz király sokal inkább közelebb áll a szívemhez. Ez sem rossz, de az itt felhozott értékek számomra nem minden esetben követhetőek és elfogadhatóak. Mindegyik szereplő hordoz olyan értékeket, amelyek önmagában sokszor követendők, esetleg elitélendők, de összességében adnák meg az egész dolognak az értelmét, azonban ezt nem látom teljesen kibontott dolognak. Bennem maradt egy óriási kérdőjel a történet "Antigoné szálával" kapcsolatban, amit hiába magyarázna bárki, Szophoklész azt sztem elvarratlanul hagyta.

5/10